A paradicsomról mindig Sophia jut eszembe - tényleg, olvastátok már Sophia Loren receptjeit? 
Ha még nem, egy kis utánajárást feltétlenül megér a dolog - vannak ugyan kifejezetten finomkodó, bonyolultabb és affektáltabb ételek is a könyvében - gondolván arra, hiteltelen lenne, hogy egy ekkor sztár tényleg mindig paradicsomos spagettin él, akármilyen felejthetetlenül készíti és eszi a filmvásznon is - de a többség üdítően egyszerű, pár hozzávalós, valódi olasz ízbomba.  Jól bevált, kipróbált, mondhatni, elronthatatlan ízpárosítások. Csak semmi fakszni - Vita semplice. 

Amikor az ember lánya elkezd gasztroblogot írni, valahogy könnyű szem elől téveszteni az egyszerűség szépségét. Vitathatatlanul szeretnénk valami olyan "pluszt" adni, valami olyat különlegeset, ami méltóvá teszi a munkásságunkat arra, hogy az olvasók inspirálódjanak általa. Bár bevallottan és tapasztalhatóan nem vagyunk hivatásosak, azért az amatőrök lelkesedésével szeretnénk egy kicsit mindent úgy elkészíteni, ahogy még soha senki, különben hol az a plusz, amiért csináljuk? 

Amikor Olaszországban tartózkodtam hosszabban, ugyanezt tapasztaltam - elképesztő, mit művelnek egy kis vajjal és fokhagymával, egy csokor bazsalikommal vagy egy kis hagymával meg pizzatésztával. Maga a mágia. Természetesen, nagyon nem mindegy, hol, hogyan érlelte a Nap élénk pirossá, ropogóssá a paradicsomot, honnan származik az olajbogyó, ami az olajat adta, hány év tapasztalat él a tésztát gyúró kezekben. Mert a valódi ízeket, az egyszerű ételek lelkét pontosan ez adja. 

A paradicsomleves örök klasszikus. Bár hazai berkekben főként a betűtésztás, hígabb verzióját főzzük, nagyon érdemes olaszosan, bazsalikommal, parmezánnal is kipróbálni. Az "eredeti" sosem volt olyan nagy kedvencem, ellenben anyukám fenséges töltött paprikát készít, és amikor egyszer ráharaptam a benne hagyott zellerszárra, azt éreztem, hogy ez az!! Itt van a félig megírt történet másik fele, az a másik zamat, ízpár, amit mindig is kerestem! 
Az én levesem lényegében a zellerkrémleves és a paradicsomleves szerelemgyermeke, ízes, sűrű és édes, remek menü egy téli estebédre is. 

Paradicsomkrémleves Zellerrel
Hozzávalók nagy adaghoz:

2 ek. lágy barna nádcukor 
1 közepes fej vöröshagyma
1 ek. vaj 
egy zellergumó ( kb 30-35 dkg)
2 paradicsom 
2 friss, leveles zellerszár
1 tk. szárított korianderzöld 
1 tk, szárított metélőhagyma 
só, fekete bors ízlés szerint 
1 l 100% paradicsomlé 
2 ek. olivaolaj 
 

Elkészítés: 
A barnacukrot, vajat és az apróra vágott vöröshagymát takarék lángon // alacsony fokozaton kb. 7 percig forrósítjuk - nem kell megvárjuk, hogy a hagyma teljesen üveges legyen, de a cukor és a vaj mindenképpen alkosson egy sűrű, homogén masszát. Ebbe forgatjuk bele a felkockázott paradicsomokat és a fűszereket (koriander, metélőhagyma, csipet só, bors ízlés szerint), pár percig főzzük, majd felengedjük a paradicsomlével, és beletesszük a hámozott, felkockázott zellergumót, valamint a zellerszárakat. Közepes fokozaton addig  főzzük, amíg a zellerkockák megpuhulnak. 
Ekkor kivesszük a leveles szárakat, botmixerrel krémesre turmixoljuk, hozzákeverünk két ek. extra szűz olivaolajat, ha szükséges, még fűszerezzük, majd visszahelyezzük a zellerleveleket. Érdemes pár órát pihentetni (esetleg előző este elkészíteni), hogy igazán összeérjenek az ízek. Ha tűl sűrű, nyugodtan higítsuk szűrt vízzel. 
 

Remekül kiegészítik a mellé tálalt sós falatok - én fokhagymás, aszalt paradicsomos bulgurkrokettet sütöttem mellé, valamint bio tortilla chips, zöldségropogós, gouda sajt és olivabogyó volt a "köret", és görög joghurtból, tengeri sóból, fél gerezd fokhagymából, 1 kk. bazsalikomból készítettem egy gyors mártogatóst. 

Jó étvágyat! 

Adina