Bárhová is utazunk, mindig önmagunkat visszük. 
Ebben nem csak hiszek, számtalanszor tapasztaltam is. Vonzó a lehetőség, hogy kilépve az "otthoni" próblémákból, kudarcokból, kérdésekből, távol a mindennapi életünktől kicsit valaki mások lehetünk. Nálam ez a kicsit más általában egy sokkal betojibb verzió volt, mint ami az eredetileg önmagamról alkotott képben létezett - viszont, talán pont az újdonság okozta védtelen sebzettség miatt sokkal nyitottabb, fogékonyabb voltam minden iránt, így fantasztikus utazásaimból rengeteg inspirációt és kincset vihettem haza. 

Abban is legalább ennyire biztos vagyok, hogy léteznek viszont olyan tájak, amik különleges  helyet foglalnak el a szívünkben, második vagy vágyott hazáink lesznek. Egyfajta erő-helyek ezek, ahol sokkal könnyebben találunk kapcsolatot legbensőbb énünkkel, titkos vágyainkkal, valódi önmagunkkal - helyek, ahol feltöltődünk, megtanulunk újra bízni, ahonnan újjászületve, melengető fényt hordozva térünk vissza a mindennapokba. Helyek, ahol teljesülnek a kívánságok. 

Számomra ilyen helyek főleg a mediterráneumban, Görögországban, Horvátországban, Olaszországban vannak, ahol felpezsdül a vérem, folyton mosolyognék, dallamra mozgok, pedig zene sem szól. Megrészegülök az illatoktól, ízektől, legszívesebben az utolsó göcsörtös cédrust is megölelném. Az ihletett állapot folyamatos - megírtam már a tengerparton egy fél könyvet, talán egyszer, ha visszatérek, befejezem. 
Honvágyam van a hazai télben - itthon is megveszem az olivabogyót, parmezánt, a ruccolát, olasz tésztát - igyekszem a jót, de az ízek akkor sem olyanok, mint OTT. De hát hogy is lennének? 

Nyaralás után gyakran megesik,hogy felébredek hajnalban, és az orromhoz emelem a kezem, hátha érzem még a végigsimított fűszernövények erős illatát. 
A zsálya talán nem olyan vonzó, mint a levendula vagy a rozmaring. Kicsit kesernyés, igen erős, fás íze van. Főzéshez ritkábban is használjuk, sokkal ismertebb szakrális növényként -  a zsálya nagyon erős tisztító hatású, a belőle készült füstölővel tereket vagy önmagunkat is megtisztíthatjuk a negatív hatásokról, a múlt maradványaitól. Gyógynövényként is tisztítóként,fertőtlenítőként, például szájvizek, szappanok, öblögetők, torokfájás elleni tabletták alapanyagaként találkozhatunk vele. 

Én használom húsételekhez is, de tésztákat is szívesen fűszerezek vele. 
Kis fűszerkertemben a zsálya volt igazából az egyetlen, ami teljes pompájában átvészelte a tél próbálkozásait, így azon frissen szedve teszem az ételbe. 
Ez a könnyű recept nagy kedvencem - a textúrák, fanyar és lágy ízek csodálatos találkozása. Gyors, egyszerű, merész és laktató. 

Zsályás-vajas Tripoline krémsajtos padlizsánnal

Hozzávalók 4 személyre:
500 g durum tripoline tészta
100g vaj
zsályalevelek, 2 közepes gerezd fokhagyma, friss petrezselyem
tengeri só, bors, extra szűz oliva olaj
350g padlizsánkrém (nekem tavaly eltett volt, de bolti is tökéletes)
200g krémsajt 
kb. 100g reszelt parmezán 

Elkészítés: 
A vajat langyosítva teljesen felolvasztjuk, elkeverjük az apróra vágott fokhagymával, petrezselyemmel, zsályalevéllel, 1 kk. sóval. A fűszervajat elkészíthetjük előző este is, minél jobban kioldódnak az ízek, annál fenségesebb!
A triploine tésztát bőséges, zubogó sós vízben nem túl puhára (al dente) főzzük. Hideg vízzel gyorsan átöblítjük-csa közvetlenül tálalás előtt keverjük össze a fűszervajjal és 1 ek. olivaolajjal. 
A padlizsánkrémet fokozatosan melegítve összedolgozzuk a sajtkrémmel, 1 ek. olivaolajjal, kevés vízzel, míg egy megfelelő állagú mártást kapunk. 
Tálaláskor a tripolinét összeforgatjuk a zsályás vajjal, rákanalazzuk a sajtkrémes padlizsánt, bőségesen megszórjuk parmezánnal, majd zsályalevelekkel díszítjük! 

Jó étvágyat!
Adina

Képek: 
Saját fotók