Emlékszem egy téli délutánra az óvodában.

Kivételesen értem jöttek utoljàra,Lujzi néni csendesen pakolt,én rajzoltam az ablak mellett,és néha kinéztem a sötét homàlyba vesző udvarra,a bokrok közt rézsútosan àtfolytak a Margit-kórhàz steril fényei. Hirtelen teljes bizonyossággal tudtam,hogy valaki néz a sötétből. Boldoggà tett a tudat. Később,felnőtté vàlva többször is àlmodtam,hogy ott àllok a bokrok közt,a hinta mellett,és nézem azt a kantàros szoknyàs,szemüveges kislányt,aki ott ül,és elmélyülten rajzol. Ebben a pillanatban,négy évesen éltem àt,milyen teljesen önmagamnak lenni, teljesen a pillanatban létezni. Megszűnt az életkorom, az,aki akkor rajtam keresztül a sötétbe nézett, pontosan ugyanaz volt,aki a sötétből nézte. Fogalmam sem volt,mekkora kincs,amit akkor àtélek,és arról sem,hogy még két évem van hàtra addig,hogy beszàlljak a követelmények,megfelelés, költözések,prioritàsok, útkeresés,hivatàskeresés,kudarcok,hurkok,kanyarok, szerelmek és hatalmas ràtalàlàsok útvesztőjébe. Ràlépek arra az útra,ahol màr nem olyan egyértelműek azok a percek, amelyekben teljesen önazonos vagyok, amelyekben biztos vagyok abban,hogy ami velem történik,az a legmélyebb utam.

32 éves vagyok,nő,feleség és anya,diplomámat tekintve formatervező, szakmàmat tekintve,ahogy mondani szokták,minden voltam màr,csak akasztott ember nem. Ez a blog arról szól majd,amit úgy érzem, legmélyebb önmagamból tudok adni: főzök és mesélek.

A főzésről...
Az ételek,ízek mindig nagyon fontos szerepet töltöttek be az életemben,szeretek enni,a hardcore belsőségek és dúrvàn hàzias ételek kivételével szinte mindent. A szüleim 8 évig vegetariánusok voltak, számomra a pörkölt eredetije szójakockából készült, így otthon vagyok a mentes, extrázós menükben is. Sok-sok nagyon kedves ételhez fűznek feledhetetlen emlékek,legyen szó nagymamàm,nagynéném főztjéről, csalàdi utazàsok, külföldi kalandok ízeiről,vagy arról a tragikomikus pillanatról,amikor New York kellős közepén elbőgtem magam,hogy ennyi kàvéból én nem tudok vàlasztani! (Tudtam, Pumpkin Spice Latte! <3 )

A főzéshez való viszonyom azonban akkor vàltozott meg drámaian,amikor friss diplomás formatervezőként teljesen vàratlanul Pécsre költöztem (bővebben erről ITT ),és bizony egy anyagilag nem túl prosperàló időszak következett. Bennem volt 12, művészetoktatásban eltöltött év  összes tapasztalata,kreatív lendülete,de a szàmlàk kifizetése is gondot okozott,nemhogy holmi l'art pour L'art művészprojektbe ruhàzva anyagokat, eszközöket vegyek... Halàlosan frusztrált voltam,de végülis,enni muszàj volt,így elkezdtem az élelmiszerre mint megformálandó anyagra, a főzésre, mint alkotásra tekinteni,elkezdtem jàtszani,kísérletezni.  Kihívás volt a relatíve szűk keret.
Később a keret szerencsére nőtt,de az idő csökkent-anya lettem. Új stratégiát kellett kidolgoznom, a gyors, praktikus, egészséges receptek garmadáját, és mellette persze feleségként főzni is,ahol pedig a kényeztetésen volt a hangsúly-mivel kisgyerekek mellől viszonylag nehéz kimozdulni, legalàbb otthon teremtsek néhány különleges fogással ünnepi alkalmat.

A mesékről...
Sokkal korábban kezdődött, mert OLVASÓS boldogasszony napján születtem, de...
Emlékszem egy estére,óbudai lakàsunkban. Kisiskolás voltam,Panni baràtnőm először aludt nàlunk,és estére nyugtalan lett,hiànyzott az anyukàja. Elkezdtem neki mesélni-ma màr tudom,hogy legalább 12 komplett vizualizàciós meditàciós gyakorlatot toltam le ösztönösen-és csak meséltem,meséltem,míg Panni szemhéja lecsukódott,és puhán hortyogni kezdett. Akkor tudatosult bennem először,hogy a mese - energia. Méghozzá gyógyító energia. Akinek megadatott ez a varàzserő,hogy tud mesélni, kötelessége élni vele,hogy adjon - nevettessen,bàtorítson,összekössön. Mesélve főzni a legteljesebb törődés- szerintem, egyaránt tàplàlni a lelket és a testet. Sok mesém van, sírós és nevetős is, melyek arra várnak, hogy elmeséljem őket. Ez az én újévi fogadalmam-többé nem rejtem el ezt a képességemet. 

Szeretném Nektek, olvasóimnak élvezetessé és egyszerűvé tenni a főzést, receptekkel, inspirációkkal, bevásárlólistákkal, és szeretném élménnyé tenni a hozzá kapcsolódó történetekkel. 

Ebben a percben az óràra nézek. 10.07. ez a születési dàtumom. Mi ez,ha nem egy jel?!

Adina