9.32. Éhes vagyok és döntenem kell. Száz ágra süt a januári nap, tavaszt megszégyenítő meleggel csalogat a városi tél - maradok. Legyen ez a nap újra a belvàrosé,ahovà màr mintha a sajàt udvaromba léptem volna ki,olyan megszokott volt-boltok,éttermek,illatok,arcok. Közben pedig teljesen bolondnak érzem magam. Nem az orszàg másik felébe költöztünk! 20 perc séta a helyi jàrat. Szinte órànként jàr a helyközi. Autóval 8 perc. Busszal 20. Vagy kevesebb,ha úgy szàllok le.

És mennyit kaptam cserébe, már most, pedig tél van és hideg meg sár és még alig tudtunk valamit csinálni a házon... Parkos kertünk van, kis tóval, gyönyörű fákkal, hatalmas konyhàm, élhető tereink, üvöltöző segédmunkàsok helyett madàrcsicsergésre ébredek. Boltok szembehàz,könyvtàr 1 perc,ovi 2 perc,posta 3. De ez már nem Pécs,mondja egy kis hang belül, alattomosan.

 Bakter.. éveken àt hittem,hogy kényszerből  vagyok csak itt,és most kiderül,hogy mégis éreztem valamit??Nem reggeliztem, az ebédhez korán van. De már pontosan tudom, hova fogok menni. Egy olyan helyre, ami végigkísérte az itt töltött hét belvárosi évemet - és ez már sokat elmond a minőségről. Úgy fest, akármennyire részleges a búcsú, egy kényszerhàzassàgot is meg lehet siratni. Pedig akkor mindent bedobva győzködtek baràtok és rokonok,hogy mennyire gyönyörű az a Pécs.. persze,a homlokom mögött formàlódó gúnyos vàlaszokat sosem mondtam ki. Miért,a Budai Vàr talàn ronda? Szàműzetésben éltem és nagyon sajnáltam magamat.

Az élet viszont nem állt meg, elkezdtem dolgozni egy belvárosi galériában, és az Ízes Magyar Csemegét fiatal, mosolygós, belevaló stábja és (bár akkor még nagyobb arányban bio-boltként is működött) mennyei péksüteményei,Cserpes termékei rögtön a törzshelyemmé tették. Milyen jó is volt az a nyárelő, amikor minden reggel náluk, egy epres Cserpessel kezdtem a napot, amihez egy marék friss epret is vettem a zöldségesnél...

Az Ízes Magyar Csemeg mintegy négy éve költözött a Ferencesek utjájából a patinás Széchenyi tér sarkára, és profilja is véglegesedett, vendéglátóhellyé érett, méghozzá egy nagyon klassz, egyéniséggel bíró, keresetlenül barátságos hellyé, ahová be lehet futni egy kávéra, szendvicsre, ahonnan lehet hazavinni házi gyümölcsleveket, kolbászokat vagy más nagyon egészséges, HAZAI, kézműves finomságokat, ahonnan pohárban tápláló, forró levest és mennyei desszerteket lehet felcsenni egy gyors irodai ebéd gyanánt, és ahol ezek mellé mindig jár a barátságos szó és egy-egy bónusz falat is. 
Gyorsétterem, írnám, aztán elgondolkozom. Mert olyan kis kézbe, táskába illő minden menü, olyan ready-to-go. De ennek ellenére ez igazából a mi döntésünk. Lehet lassú is! 

Bármit szívesen fogyasztok itt, de be kell vallanom, hogy a szendvicsek a gyengéim. 
Nem olyan könnyű ám igazán jó szendvicset kapni - olyat, amelyikben tényleg el vannak találva az ízek és a hozzávalók arányai, nem száraz, de nem is csöpög a krémtől, nem úszik margarinban, sok a zöldség, de nem egy rét szélét harapdáljuk, egyszerre ropogós és puha a pékárú. Ezek a szendvicsek műfajuk remekbe szabott darabjai - kérhetjük simán vagy grillezve, és az alap belevalókon túl számos zöldségből, savanyúságból mi választhatunk. Az igazi top a csirkés-aszalt paradicsomos, és a bajor kolbászos, és a... Na jó, mindet szeretem! Mellé egy forró kávé és Balázs mosolya - milyen jó, hogy nem költöztünk távolabb! Ha Pécsett jártok, feltétlenül térjetek be - akkor is, ha siettek. 

Adina