Lassan egy évtizede vagyok önállóan sütő-főző háziasszony, de még mindig szembesülök azzal a ténnyel, hogy számomra teljesen más ételek tartoznak a "szokatlan" kategóriába, mint a hazai többségnek.
Huszonéves koromig például rendkívül szokatlan volt a pörkölt, a gulyás, a disznóhús nagyjából bármilyen verzióban, és klasszikus húslevest is leginkább a mamáméknál ettem (hogy a pacalról, velőrózsáról  és a többiről ne is beszéljünk..  ) Tavaly nagyon kedves barátainkat vendégeltük meg, elsősorban hideg, zöldséges falatokat tálaltam (a fő attrakció a lime-os túróruditorta volt), és a férj meg is jegyezte, nem tudja, hogy jutnak ezek az ízpárosítások az eszembe. Amikor mi mentünk, isteni töltött, egybesült husikat csinált, és ha nem lett volna annyira finom, hogy minden gondolatot kitöröl a fejemből, biztosan mondtam volna, hogy nekem meg fogalmam sincs, hogy jut ilyesmi az eszébe.. :D

Ennek közvetlen oka, hogy szüleim 8 évig vegetariánus, később makrobiotikus, majd háztáji húsok bevonásával "teljes" étrenden éltek. A kilencvenes években még a szója volt az ászok ásza, így számomra a pörkölt, a brassói, a rakott káposzta mind-mind szójából - kockából, granulátumból - voltak "igaziak".
Ehhez képest hozzámentem egy igazi belevaló alföldi sráchoz.
Az első vendégség, ahová elvitt... nos, ott a rántott hús volt az előétel, csak hogy ne éhezzünk el, amíg a pörkölt készül...  Apósom remek malacpaprikást, gulyáslevest,  pecsenyét,  belsőségeket tud varázsolni, sajnos nem mind tudom megenni, ahogy ő is diszkréten kezeli például a krémleveseimet, de azért igyekszünk családi összejövetelek alkalmával megtalálni a közös nevezőt.
Férjem előtt pedig igazán csak elismeréssel adózhatok, mert nyitott volt a zöldségesebb, könnyebb, sőt, olykor kifejezetten vadul reform ételek irányába- ma már összeszoktunk - az én szabályom pedig, hogy lehet hetente 1-2 alkalommal valami férfiasabb hús, de kizárólag kíméletesen, sok zöldséggel.

Ez a recept gyors és könnyű, még azokra a napokra is jó, amikor a ded keservesen sírva kapaszkodik a bokádba, hiába magyarázod neki, hogy nem Dachauba készülsz, csak szeretnél anyagcserélni (nahh, ez és a brutális frekvencia nálunk úgy 3 hónapja tart, már perfekt megértem a delfineket és a denevéreket is)
Egyesíti a klsszikus rántott hús zamatát a szemet gyönyörködtető fraktábrokkoli (mások szerint karfiol) izgalmas formáival és a narancs pikáns aromájával. Csak ajánlani tudom!!


Cukkinivel töltött karaj narancsos fraktàlbrokkolival

Hozzávalók 4 személyre:

0.5 kg sovány karaj szeletelve
2 nagy gerezd fokhagyma
kevés tej vagy langyos víz
1 közepes cukkini
2 tojás
liszt és zsemlemorzsa a panírhoz
só, fehérbors, feketebors és szárított metélőhagyma

5 dkg vaj vagy olivaolaj
1 kisebb narancs
kb 0.7 kg fraktálbrokkoli
1 nagyobb kápiapaprika
1 nagyobb vagy két közepes répa

olaj vagy kókuszzsír a sütéshez
friss petrezselyem a tálaláshoz

Elkészítés:

A karajszeleteket lehetőleg előző este, de akár pár órával a sütés előtt fokhagymás tejbe- tejmentesek fogyhagymás, sós, olivaolajos vízbe- áztatjuk, sózzuk, borsozzuk.

A cukkinit alaposan megmossuk, nagyon vékony szeletekre szeljük, a vékonyra kloffolt karajsávok felére fektetjük, majd összehajtjuk, és óvatosan, hagyományos módon panírozzuk. Én most szárított metélőhagymát raktam a panírba, de bátran lehet szezámmagot, tökmagot, vagy más zöldfűszert is.
Forró olajban mindkét oldalát aranybarnára sütjük, majd ha kicsit kihűlt, vastag csíkokra szeljük.

A narancs felét kifacsarjuk, a levet egy párolásra alkalmas, nagyobb edénybe öntjük, majd egy héjas karikát és a vajat is hozzáadjuk, takarékon elkeverjük, amíg a vaj fel nem olvad. (A maradék naranccsal tálaláskor díszíthetünk).
 

... majd rádobjuk a mosott, apróra vágott zöldségeket, sózzuk, és fedő alatt épphogy puhára pároljuk.
Tálaláskor forrón a tányérba kanalazzuk, meglocsoljuk a narancsos szafttal, friss petrezselymet szóruk a tetejéra és ráfektetjük a cukkinis karajcsíkokat.

Jó étvágyat!!

Adina